A lemezről

A hanglemezt kiváló zenészekkel készítettem, ugyancsak kitűnő Bonchida és környéki adatközlő prímások muzsikája alapján, mint Pusztai Endre, Bonc István (Bonchida), Csoma Ferenc (Esztény), Petrusán László (Kendilóna). Első kérésemre mellém álltak zenészbarátaim, kik közül ketten is bonchidai származásúak, Enyedi Ágnes és Enyedi Tamás (Enyedi Márton és Anna interjúalanyaim unokái).

A bonchidai románok táncaival kezdődik, ezután kis kitérőt teszünk a Kis-Szamos bal oldali mellékágainak völgyébe, a Lozsárd menti Eszténybe és a Borsa menti Kendilóna felé, ahol ugyanaz az úrias ritka magyar hallható, mint Bonchidán, s az a hangzásvilág, díszítésmód uralkodik lassúban és csárdásban. Ezért kerültek a bonchidai válogatás közé. Majd visszakanya rodunk a válaszúti katonakísérővel, ritka és sűrű magyarral, immár a bonchidai magyarok táncaihoz, rendjéhez. Végül a helyi Rákóczi mars dallamával zárjuk a lemezt.

ZENESZÁMOK A HANGLEMEZEN

  1. Învârtită si ceardaş (Bonc István nyomán) 07:35:35
  2. Barbunc (Bonc István nyomán) 02:21:59
  3. „Régi román lakodalmas”, ţigăneşte, învârtită si ceardaş 11:41:29
    (Bonc István és id. Kolbász Béla nyomán)
  4. Kendilónai ritka magyar (Petrusán László nyomán) 07:20:17
  5. Esztényi lassú (Csoma Ferenc nyomán) 07:31:43
  6. Kendilónai sűrű magyar és verbunk (Petrusán László nyomán) 03:47:42
  7. Válaszúti katonakísérő, ritka és sűrű magyar 09:24:56
    (Pusztai Sándor és Pusztai Endre nyomán)
  8. Menyasszonykísérő, csárdás és sűrű csárdás 13:25:42
    (Pusztai Sándor és Pusztai Endre nyomán)
  9. Rákóczi mars (Pusztai Endre és id. Kolbász Béla nyomán) 01:28:20
    ISRC: HU-AZN-18-00001 – HU-AZN-18-00009

MUZSIKÁLNAK, ÉNEKELNEK

Ocskay Rita – hegedű (1-9.)
Enyedi Ágnes – ének (3,5,8.)
Benkő Dóra Rózsa – ének (5,8.)
Halmos Attila – hegedű (1,2,7-9.) ének (5,7,8.)
Fekete Márton ’Kispuma’ – brácsák (1-4, 6-9.)
Huszthy Bálint – brácsák (1,2, 5, 7-9.) ének (8.)
Enyedi Tamás – cimbalom (1-9.)
Lelkes András – nagybőgő (1-9.)

DALSZÖVEGEK

3. „Régi román lakodalmas”, ţigăneşte,
învârtită si ceardaş

Fă-mă doamne ce mi-i face
II: Fă-mă pasăre măiastră :II
Să zbor la badea-n fereastră.
Din fereastră în chilie,
C-acolo bădiţa scrie.
Slove negre pe hârtie
Cu drag şi cu bucurie.

Fă-mă doamne ce mi-i face,
Fă-mă trestie pe baltă,
Să mă cosească cosaşii,
Să m-adune fecioraşii,
II: Să mă ieie boii-n coarne,
Să m-arunce pe obloane :II

II: Drag mi-i jocul, mânce-l focul,
Că el mi-o mâncat norocul. :II
II: Româneşte pe sub mână
Aş juca o săptămână.
Ananana… :II
II: Hai mândră să trecem dealul,
Să ne povestim amarul. :II
Hai mândră până te chemu
Până-i verde frunza-n lemnu.
Ananana…
Dacă frunza s-a usca
Nimeni nu te-a mai chema.
Ananana…

A román szövegek magyar fordítása

Legyek, amit kívánsz, Uram,
Legyek az egek madara,
Szálljak babám ablakába,
Ablakából cellájába.
Levelet ír feketével,
Teleírja gyöngybetűkkel,
Boldogsággal, szeretettel.
Legyek, amit kívánsz, Uram,
Legyek nád a mocsarakban,
Kaszáljanak le egészen,
Szedjenek fel a legények.
Ökrök szarvukra vegyenek,
Szekérrúdjukra vessenek.
Kedves a tánc, tűzbe véle,
Elvette a szerencsémet,
Románosan megforgatnám,
Még egy hétig eljárhatnám!
Gyere, babám, át a dombon,
Könnyítsünk a bánatunkon,
Gyere, babám, amíg mondom,
Míg a levél zöld a lombon.
Ha elszárad a levél,
Többet, babám, ne remélj!
(Enyedi Anna Regina fordítása)

5. Esztényi lassú

Annyi nékem az irigyem, mint a fűszál a mezőben,
Egyik veszen, másik teszen, a sok irigy majd megeszen.
Annyit adok irigyemre, mint a cipőm fűzőjére,
Ha elszakad teszek másot, szeretőt találok százot.

Az én rózsám szemöldöke többet ér mint a hat ökre,
A hat ökre szántó-vető, de a rózsám hű szerető.
Az én rózsám szeme-szája többet ér mint a pajtája,
A pajtája fekete gyász, de a rózsám aranykalász!

Barázdában szépen szól a pacsirta,
Levelem jött a régi babám írta.
II: Könnyes szemmel azt olvastam belőle
Egyedül a halál választ el tőle. :II

Végigmentem az esztényi hegyeken,
Elvesztettem a szivarom tüzesen.
II: Gyere, kislány, add fel az én szivarom
Már ezután nem ölel meg a karom. :II

Édesanyám mondta nékem, minek a szerető nékem.
II: De én arra nem hajtottam, titkon szeretőt tartottam. :II
Édesanyám sok szép szava, kit fogadtam kit nem soha.
II: Megfogadnám, de már késő, hull a könnyem mint az eső. :II
Ajlalalaj…

Tiltnak babám, tiltnak tőled, titkon se beszéljek véled.
II: Ahol látlak, kerüljelek, még ott se beszéljek veled. :II
De én azért nem kerüllek, mer’ én igazán szeretlek.
II: Tiszta szívből, szeretetből, szeress te is jókedvedből! :II
Ajlalalaj…

7. Válaszúti katonakísérő, ritka és sűrű magyar

Mikor mentem a falumból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Úgy kísérnek, mint egy szegény vándorlót,
Kinek szive feketegyászba borult.

Vékony héja van a piros almának,
Gyönge szíve van az édesanyámnak.
Édesanyám gyönge szíve megszakad,
Ha a fia katonának benn marad.

S két út van előttem, melyiken induljak?
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Ha szőkétől elbúcsúzom, a barna haragszik,
Így hát az én gyenge szívem soha meg nem nyugszik.

8. Menyasszonykísérő, csárdás és sűrű csárdás

Bőg a bárány az erdőben, a menyasszony kiskertjében.
Siratja a koszorúját, elhullatta a virágját.
Ne sírasd a koszorúdat, mert én néked kötök újat!
Éjjel-nappal kössed rózsám, úgysem leszek többet lejány.

Fehér galamb a víz mellett, édesanyám Isten veled!
Csak egyszer egy esztendőben lehetek már a vendégje,
Erdők-völgyek, szűk ligetek, most elvisznek közületek.
Gondom nem jól viseltétek, örökre elvesztettetek.

Fehér galamb szállt a házra, édesanyám, Isten áldja!
Köszönöm a nevelését, sok jóra való intését.
Sír a szemem, hull a könnyem, de igazán fáj a szívem.
Kísérnek az idegenek, kikkel mostan fogtam kezet.

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba’ fésüli magát.
II: Göndör haját százfelé fújja a szél,
Látod, babám, de hiába szerettél! :II

Naptól nyílik, naptól hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna!
II: Hogyha sohase szerettelek volna,
A szívemnek semmi búja se volna. :II

Szégyen volna, hogyha én azt nem tudnám,
Melyik utcában lakik ez én babám.
II: Ott lakik egy válaszúti utcában,
Piros rózsa nyílik az ablakában. :II

Mikor a lány a legénnyel esküszik,
Lányságáról nagyon megfelejtkezik.
II: Nem gondol a szabadmadár életre,
Szép lánysága holtig el van felejtve. :II

Szégyen volna, hogyha én azt nem tudnám,
Melyik utcában lakik ez én babám.
II: Ott lakik egy válaszúti utcában,
Piros rózsa nyílik az ablakában. :II

Mikor a lány a legénnyel esküszik,
Lányságáról nagyon megfelejtkezik.
II: Nem gondol a szabadmadár életre,
Szép lánysága holtig el van felejtve. :II

Barna kislány ha bemegy a szobába,
Árva könnyét hullajtja (j)az ágyára.
II: Sírok, anyám, siratom a lányságom,
Sírok is én, míg élek a világon. :II

Udvaromban magasra nől a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
II: Sírjál, anyám, sirathatsz is engemet,
Férjhez adtál, de nem tudod hogy kinek. :II

Dalos madár, kis pacsirta,
Ne szállj ablakomra sírva!
II: Ne szállj ablakomra sírva,
Katonának vagyok írva. :II

Katona az én életem,
Jobb vállamon a fegyverem,
II: Mikor én azt megpendítem,
Sír a rózsám keservesen. :II

Sirat engem a madár is,
Értem lehajlik az ág is.
II: Ne sírj, rózsám, ne keseregj,
Hogy a tiéd nem lehetek! :II

Válaszúti hegy aljába’,
Eltörött a lovam lába.
II: Gyere, rózsám, fizesd meg a károm,
Úgyis te leszel a párom! :II

Erre gyere, ne menj arra!
Jobb út van erre, mint arra.
II: Erre gyere, szívemnek a párja,
Adj egy csókot utoljára! :II

Páros csókot nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok.
II: Páros csókot csakis annak adok,
Kinek szeretője vagyok. :II

Bonchidai nagy hegy alatt,
Van egy forrás titok alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik, hí-ha-hateha

Bonchidai hegytetőn,
Integet a szeretőm,
Fehér kendőt lobogtat,
Engem odacsalogat, Hu-ju-jujuju

Fehér galamb szállt a házra, édesanyám, Isten áldja!
Fehér galamb a víz mellett, édesanyám, Isten veled!
Hajtsd ki rózsám a libákat, hadd csókoljam meg a szádat!
Hí-ha-ha